Eljárt az idő a hagyományos csapatrészek felett, a focisták a legtöbbször mindenképpen  ziccerig akarják játszani a helyzeteket, az összeszokottság  a válogatottban is fontosabb lett az egyéni képességeknél, a spanyolok játékra pedig továbbra sincs ellenszer. Számunkra ezek voltak az Európa-bajnokság tanulságai. Spanyolország jött, látott és a rengeteg kritika ellenére úgy győzött az Európa-bajnokságon, hogy az egyenes kieséses szakaszban gólt sem kapott, akárcsak két éve a vébén és négy éve az Eb-n. A spanyol taktika ellenszerét továbbra is kutathatják az ellenfelek, de néhány következtetést azért így is érdemes levonni.

Ha nagy a tét, elfogynak a gólok

Az első két csoportkör után úgy tűnt, hogy a mostani az utóbbi évek leggólgazdagabb Eb-je lesz. Végül összesen 76 gól született, ami azt jelenti, hogy eggyel elmaradt a 2008-as és a 2004-es tornától is, de ha a döntőn a spanyolok nem szórják meg Olaszországot, akkor ez a szám még alacsonyabb lett volna. A mérkőzésenkénti 2,45-ös gólátlag egyáltalán nem rossz (a 2010-es vébén például 2,27 volt ugyanez az adat), de az első 16 mérkőzés után 2,8-nál jártunk. Főleg a második csoportkörben potyogtak a gólok, ezen a nyolc találkozón 26 találat született, ezt követően azonban a csapatok sokkal óvatosabbak lettek.

Fejjel megy, távolról nem

Soha egyetlen Eb-n nem szereztek ilyen sok fejesgólt, a korábbi rekord 16 volt még 2004-ből, most viszont 22-szer találtak be fejjel, ami az összes találat 28 százaléka. Michel Platini szerint ebben nagy szerepe volt az ötödik játékvezető jelenlétének, ám a szakértők úgy vélik, hogy a labda minősége, illetve a taktikai szempontok (a szélsőjáték reneszánsza, illetve a felfutó szélsőhátvédek megnövekedett szerepe) sokkal inkább hozzájárultak ehhez. A tizenhatoson kívülről viszont feltűnően kevésszer, mindössze ötször lőttek gólt a csapatok, Samir Nasri (Anglia ellen), Theo Walcott (Svédország ellen), Rafael van der Vaart (Németország ellen) és Philipp Lahm (Görögország ellen), míg az Eb egyetlen szabadrúgásgólját Pirlo érte el a horvátok ellen. Úgy tűnik, hogy a csapatok inkább igyekeznek ziccerig játszani az akciókat, mint hogy távolról ellőjék a labdát, pedig ha a Tango valóban olyan jól irányítható, mint ahogyan azt a fejesgólok mutatták, akkor talán érdemesebb lett volna többször próbálkozni messziről.

Csapategység a válogatottban is

Gyakran hangoztatott tétel, hogy a szövetségi kapitányoknak azért van sokkal nehezebb dolguk a klubedzőknél, mert kevesebb időt tölthetnek együtt a kerettel, és alig van idejük a csapatépítésre. Az Európa-bajnokság megmutatta, hogy a kapitányok ezt azzal igyekeznek kiküszöbölni, hogy ha egy mód van rá, akkor megpróbálják egy-két klubcsapatra építeni a válogatottat. Az orosz együttes gyakorlatilag egy Zenit-CSZKA Moszkva vegyesnek felelt meg, a spanyolok Barcelona-Real Madrid vegyes csapattal álltak ki, a német válogatott a Bayern Münchenre épült, az olaszok pedig nagyon sokat vettek át a Juventustól, volt olyan meccs, ahol hat Juve-focista volt a kezdőben.

Védekező taktikát is választhatott volna Cesare Prandelli a spanyolok ellen, de akkor be kellett volna áldozni Balotellit, mondta az [origo]-nak az Eb-döntő szakmai rezdüléseit boncolgató László Csaba. A jelenleg litván szövetségi kapitányként dolgozó edző szerint el lehet verni a port az olasz kollégáján a korai cserékért, de valójában nem tudhatjuk, mi történt a pályán. A taktika, a frissesség és a szerencse is Vicente del Bosque csapata mellé szegődött, a labdabirtoklási adatokat viszont hajlamosak vagyunk túllihegni, derült ki László elemzéséből.

Meglehetősen egyoldalúra sikerült a foci-Eb döntője: Spanyolország jóval erőteljesebben támadott az olaszoknál, és 2-0-s félidő után végül 4-0-ra nyert. László Csaba szerint talán választhattak volna más taktikát az olaszok: "Azt vártam tőlük, hogy majd biztonságosabb, védekező focival rukkolnak elő, az hatásosabb fegyver lett volna. Ez nem is lett volna meglepetés tőlük, mert hagyományosan mélyen védekeznek, átengedik a területet az ellenfélnek, és gyorsan kontráznak - ehhez a játékhoz most is voltak megfelelő játékosaik. Csakhogy nem ezzel a játékkal jutottak el a döntőig, ilyen hirtelen pedig már nagyon nehéz változtatni, ehhez Balotellit ki kellett volna hagyni, de akkor meg mindenki arról beszélt volna, hogy ő miért nincs a pályán."

"Balotelli az írek ellen rúgott egy nagyon szép gólt, a németek ellen pedig kettőt. De ennyi volt az ő csillogása, ami után minden arról szólt, hogy mekkora futballista, pedig sok meccsen messze nem azt a teljesítményt nyújtotta, amire egy klasszis játékos képes. A döntőben nemhogy egy villanása, egy megoldása sem volt. Pirlót kivették a játékból, nagyon kevés helyet hagytak neki, és valóban már az elején is csak az volt a kérdés, hogy mennyit rúgnak a spanyolok" - elemezte a történteket az edző.

A németek több gondot okozhattak volna

László Csaba kiemelte az olaszok fáradtságát: "A helyszínen néztem végig a német-olasz meccset, az olaszok már akkor is fáradtak voltak, a spanyolok ellen meg még fáradtabbak. Tíz emberrel ezen a szinten 2-0 után nagyon nehéz tartani az eredményt, ha gólt is akarsz rúgni. Ráadásul egy döntőben minden helyzetet be kell rúgni, de az olaszok ezt nem tették meg. Inkább a németeket láttam volna a döntőben, mert ők valamilyen szinten problémát okozhattak volna a spanyoloknak."

Mondja ezt a korábbi Fradi-edző annak ellenére, hogy szerinte a spanyolok játéka ellen nagyon nehéz védekezni. "Az olaszok a német meccs után biztosak voltak a dolgukban, talán túl biztosak is, azt gondolták, hogy a bizonyos mértékig hasonlóan játszó spanyolokat is meg tudják verni" - mutatott rá a vereség lelki adalékára László.

Sziasztok. Eleget tettem az ígéretemnek, mivel elkezdtem bővíteni a tartalmat. Remélem eddig meg vagytok elágedve a gyorsaságommal, és a modulok minőségével. Tegnap este feltettem, és belinkeltem az addig már megírt modulokat, ma pedig írtam néhány újat, melyet gondoltam bejelentek nektek. Még mindig gőzerővel dolgozok, de szerintem már csak holnap várhatók újabb modulfrissek.

001. Reklámok
002. Chelsea klubbtörténelem
003. Kapus ?!
004. Torres dal
005. Madridról
006. Aláírása
007. Háziállatok
008. Jose "Pepe" Reina
009. David Villa

Tegnap megígértem nektek, hogy elhozom a Képes Sprt "szkenneit" amint anyukám hazahozza az újságot. Hát íme a képek... igazából elég rossz minőségűek lettek, de a cikket hamarosan bemásolom. ( :

A Chelea idegenbeli meze igen a Marselle mezére hajaz.  Ha ez az új dizájn oka, ha nem, azt rögzítsük: a River Plate mezére hajazó, fehér-világoskék, keresztcsíkos megoldás látványosra sikerült.A szurkolók július 25-én láthatják először az idegenbeli dresszt, amikor a BL-győztes Philadelphiában lép pályára az MLS-válogatott ellen. Kép a mezről! 

Na végre sikerült feltöltenem az After party képeit is a "galériába". Fernando a haverjaival, és a testvérével is készített közös képet, persze a kupa társaságában. A képek nem túl jó minőségűek.

Tegnap megjelent a Képes Sport legújabb száma, melyben a spanyol győztesekről írnak, és persze az EB gólkirály Fernando Torresről. Anyukám ma fogja nekem megvenni, szvall majd rakok fel róla képeket, és bemásolom nektek mit is írnak róla az újságban. Aki szeretne egy megaposztert a Spanyol válogatottról, (igaz Torres nincs rajta) az vegye meg az újságárusoknál. Íme egy kis ízelítő az újságról:

A spanyol válogatott korábbi szövetségi kapitánya szerint nincs igazuk azoknak, akik azt mondják: a Barcelonától ered a világ- és Európa-bajnok együttes játéka. „A spanyol válogatott stílusa nem a Barcelonától jön, ez a játékosok függvénye. Négy éve csak három játékos volt a Barcelonából, most valamivel többen vannak, és mindannyian ismerjük őket, azonban minden csak a labdarúgók képességétől származtatható” – érvelt mondandója első felében Luis Aragonés. Arról a kérdésről, miszerint Spanyolország lenne minden idők legjobb válogatottja, az ősz mester úgy vélekedett: „Nehéz lenne azt mondani, hogy a legjobb, ám főleg a játékfelfogás miatt biztos, hogy az egyik legjobb” – mondta a szakember, hozzátéve, hogy a legendás brazil csapat ugyan hasonló felfogásban játszott, ám mégis volt különbség: "abban a csapatban több volt az egyéniség, a spanyolok azonban pontosabban" – emelte ki a különbséget Aragonés.

A labdarúgó Európa-bajnokság alatt az InStat elemzőrendszerének köszönhetően minden mérkőzést a legapróbb részletekig kivesézhettünk, a torna végeztével pedig megtudhattuk, hogy az egyes válogatottak és játékosok hol végeztek a különböző statisztikai mutatókat figyelembe véve. Akadnak teljesen papírforma-eredmények, de néhány meglepő adattal is szolgálni tudunk.  A legtöbb gólt a hat mérkőzésen pályára lépő spanyolok szerezték, 12 találatukból ötöt a meccsek utolsó negyedórájában ünnepelhettek. Ez több, mint ahányat 8 válogatott (Írország 1; Ukrajna, Lengyelország, Hollandia 2-2; Franciaország 3; Csehország, Horvátország, Dánia 4-4) összesen szerzett. Kontratámadásból az oroszok voltak legtöbbször eredményesek, a szbornaja öt találatából három is ilyen ellencsapás után született.

A spanyolok birtokolták a legtöbbet a labdát (átlagosan 61.7 százalékban), ami nem meglepő, fölényük azonban közel sem volt akkora e tekintetben, mint amekkorára gondolnánk, hiszen a németek (59.4 %) alig maradtak el tőlük. A legkevesebbet az írek lábán vándorolt a labda (37.2 %), amit a görögök (39 %) és az angolok (39.9 %) is többnyire csak üldöztek.

Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy a legendás spanyol támadó, Fernando Morientes visszatért a spanyol Real Madrid labdarúgócsapatához: a következő idényben ő irányítja az egyik korosztályos együttes (a Juvenil B) munkáját. Most elmondta véleményét válogatottbeli utódairól – no és a csatár nélküli taktikáról.

„Több alkalommal is láttam már ezt tőlük edzéseken és felkészülési mérkőzéseken. Nem ez az edző kedvence, de jól működik, megvannak hozzá a játékos-adottságok is. A védelem viszont úgy működik, mintha a hátvédek mind egy klubban futballoznának, remekül ismerik egymást. Sokszor játszottak már együtt, ezért is hibáznak ilyen keveset. Az olaszokat mindenki leírta korábban, mert rengeteg gonddal küszködtek, de mindig is arról voltak híresek, hogy válság idején a legjobbak. Támadó stílusukkal és a kétcsatáros felállással mindenkit megleptek. Hogy a döntőben mi hogyan állunk fel? Nem tudom, de az szentigaz, a négy-három-három lenne a legmegfelelőbb ezeknek a játékosoknak. Az mindegy, hogy Cesc Fabregas vagy Fernando Torres kezd, bár érdekes számomra, hogy Fernando Llorente nem kapott lehetőséget. A legjobb formában jelenleg Andrés Iniesta van a spanyolok közül, karrierje új fokára hágott itt a tornán.″