A spanyol tiki-takát már minden csapat jól ismeri, és igyekszik is felkészülni rá, bár az is igaz, hogy még mindig ez lehet a győzelem záloga. Már a második spanyol-olasz jön ezen az Európa-bajnokságon, de a döntőben inkább Vicente del Bosquénak kell változtatnia, ha csak nem akar túl nagy kockázatot vállalni a szokásos 4-6-0-lal és az árnyékékkel. Az olaszok egyre jobban játszanak a tornán, a spanyolok viszont eddig adósak maradtak azzal a magabiztos teljesítménnyel, amit négy éve megszokott tőlük a világ.

Spanyolországot a legtöbben esélyesnek tartották arra, hogy az Európa-bajnokságok történetében először megvédje a címét, most pedig valóban karnyújtásnyira került ez a lehetőség, mivel a csapat a döntőbe jutott. Ehhez azonban valamit variálnia kellene az együttesen Vicente Del Bosque szövetségi kapitánynak, ha jót akar. Nemcsak azért, mert különben a spanyol-olasz finálé a mezőnyben egy jó kis "tiki-taka kontra catenaccio" unalomba fullad, hanem mert a kapitány valóban nagy kockázatot vállal azzal, ha mindent úgy hagy, mint a csoportmeccsen, amikor a két csapat 1-1-es döntetlent játszott, és az olaszok nem álltak messze a győzelemtől. Cesare Prandelli válogatottjára ugyan mondhatják, hogy nincsenek benne akkora egyéniségek, mint általában az olasz válogatottban voltak az utóbbi nyolcvan évben (Giuseppe Meazzától és Giacinto Facchettitől kezdve Franco Baresin és Roberto Baggión át egészen Alessandro Del Pieróig és Francesco Tottig), de a tökéletes taktikai érzéket még egy rossz edző sem tudná kiölni az olaszokból.

Márpedig a mostani kapitány nagyon is jó tréner. És ha tartani kell a labdát, abban a spanyolokkal csak egy csapat veheti fel érdemben is a versenyt, és azok éppen az olaszok. Akik nem rugdossák el feleslegesen a labdát, hanem nagyon is vigyáznak rá. Védekezni tökéletesen tudnak úgy, hogy közben nem rombolnak, és most van elöl egy fiatal tehetségük, Mario Balotelli, aki tud gólt is rúgni. Sőt, ha kell, kettőt is. Folyamatos veszélyt jelent a kapu előtt, és mondhatunk rá akármit, de jól kezeli a nyomást - már ha egyáltalán érzi. A spanyol válogatott ráadásul eddig nem is játszott igazán jól ezen az Eb-n, mondhatni rutinból gyalagoltak át mindenkin. Hiába a sok gól, még az írek elleni 4-0 sem tekinthető komoly meccsnek, a két csapat között lévő klassziskülönbségek miatt. Könnyű kipasszolni azt, akinek még keresni sincsen ideje a labdát. Vicente Del Bosqének most is két lehetőség közül kell választania. Az első, hogy nem kockáztat, és ugyanazzal a 4-3-3-mal (igazából labdatartó 4-6-0-lal) küldi pályára csapatát az olaszok ellen, mint tette a csoportkörökben. Ebben az esetben Cesc Fábregast jelöli a kezdőbe, és a középpályára helyezi az érdemi küzdelmet. A másik, hogy nevez egy igazi csatárt, és 4-2-3-1-gyel fut ki a spanyol válogatott a kijevi olimpiai Stadion gyepére. Ebben az esetben a kézenfekvő választás Fernando Torres lesz, mégiscsak több meccs van a lábában. Igazi alternatívája nincs is, mert Álvaro Negredóval kezdeni nagyon nem jött be a portugálok ellen, talán még Del Bosque sem tudja, miért rakta be. Ott van még Fernando Llorente is, aki az Európa Ligában csillogott-villogott az Athletic Bilbaóval, de eddig egyetlen percet sem játszott az Eb-n, így rizikós lenne éppen a fináléban beküldeni. Legfeljebb csereként. "A spanyol csapat mind a hét meccsét láttam, és szerintem nagyon kevés gólhelyzetet dolgozott ki - nyilatkozta a Marcának Marcos Senna, egykori spanyol válogatott középpályás. - Nagyon érezni a spanyol csapaton David Villa hiányát. Vele egészen más csapat lennénk, de minden tiszteletem a mostani támadóké is. Jó lenne egy fix csatár, de Fabregas is remekül oldja meg a feladatát. Azon viszont nagyon meglepődtem, hogy Llorente még nem kapott lehetőséget." A sokpasszos, labdaeldugós tiki-taka stílus, melyet a Barcelona és így Spanyolország csiszolt tökéletesre, a 2012-es Európa-bajnokságon kapta meg az első komoly kritikákat. Az újságírók unalmasnak és kiszámíthatónak nevezték, még akkor is, ha az ellenszerét legtöbbször még ma sem találják. Viszont mivel a labdatartásra irányul, gyakran egy-két gólos meccseket eredményez, és a játék leginkább a spanyol csapat szurkolóinak látványos."Ha a csapatod mindig támad, de meccsről meccsre nagyon zárt védelemmel találkozik, amely nem nagyon hagy szabad területet, akkor az valóban nem annyira látványos - mondta a spanyolok védelmében Andrés Iniesta. - Egy nyílt meccs nyilván sokkal izgalmasabb. De ez a stílus hozott nekünk sikereket, és ezzel a stílussal azonosulni tudtunk. Ne feledjék, hogy pár évvel ezelőtt, ez a stílus változtatta meg Spanyolország futballtörténelmét, és azt hiszem, ennyi magyarázat elég is." Mindenki egészséges, így Spanyolország teljes kerettel készülhet 1964, 1984 és 2008 után története negyedik Európa-bajnoki döntőjére. Kettőt ezek közül megnyert.

2012-ES LABDARÚGÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG, LENGYELORSZÁG ÉS UKRAJNA
DÖNTŐ:
SPANYOLORSZÁG - OLASZORSZÁG, július 1., 20:45
Kijev, Olimpiai Stadion V.: Pedro Proenca (portugál)
VÁRHATÓ KEZDŐCSAPATOK:
SPANYOLORSZÁG: Iker Casillas - Álvaro Arbeloa, Gerard Piqué, Sergio Ramos, Jordi Alba - Xavi Hernández, Sergio Busquets, Xabi Alonso - David Silva, Cesc Fabregas, Andrés Iniesta Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque
OLASZORSZÁG: Gianluigi Buffon - Ignazio Abate, Andrea Barzagli, Giorgio Chiellini, Federico Balzaretti - Claudio Marchisio, Andrea Pirlo, Daniele De Rossi - Riccardo Montolivo - Mario Balotelli, Antonio Cassano Szövetségi kapitány: Cesare Prandelli

forrás: sporthirado.hu