Az angol bajnokság egyik meghatározó eleme a Premier League által kiosztott TV-s pénzek. Enélkül több mint a PL klubok fele működésképtelen lenne. Nem lehet egy rossz szavunk sem a PL vezetőire, hiszen magasan a legjobb opciókkal és legdrágábban tudják eladni a közvetítési jogokat. A befolyó pénz meglehetősen igazságos elosztása pedig óriási segítség a középmezőnyben/alsóházban tanyázó kluboknak, csak úgy, mint az újoncoknak, akik addigi bevételeikhez képest megütik a jackpotot a PL tagsággal. Lapozás után megvizsgáljuk miként kerestek a klubok az elmúlt szezonban.

Előre le kell szögezni, hogy friss adatok még nincsenek, hiszen a 2011-2012-es szezonra vonatkozó beszámolók még el sem készültek, de a TV-s pénzek elosztásáról vannak hiteles adatok. Érdemes tudni azt is, miként épül fel egy klub bevétele. Három fő részre bonthatjuk a bevételeket. Meccsbevételek, TV-s, közvetítési jogdíjak és kereskedelmi bevétel. Meccsbevételek alatt értjük az eladott szezonbérleteket, a belépőjegyeket minden egyes hazai meccsre. TV-s bevételek elég egyértelműek, míg a kereskedelmi bevételekben megjelenhet szinte minden, az eladott mezek, ajándéktárgyak (merchandising), szponzorok támogatása, játékosok eladásából származó bevétel is, egyértelműen ez a kategória a legbővebb.

De leginkább megfogható kategória a TV-s pénzek, ezért ezt nézzük meg részletesebben. A Premier League világszerte népszerű, gyors, jó iramú meccsek, (szinte) teltházas stadionok, világsztárok egész sora, rengeteg ország gondolja úgy, hogy megéri közvetíteni az angol bajnokságot. Ez komoly pénzekbe is kerül természetesen, így sikerült a Premier League-nek a jelenleg érvényes, 2010-2013 közötti közvetítési jogokat eladnia, méghozzá 3 szezonra összesen 3.5 milliárd fontért, azaz szezonként durván 1.15 milliárd font. Természetesen ennek egy kisebb része elmegy adminisztratív és operatív feladatok elvégzésre (a bajnokság lebonyolítása, bírók jutalmazása stb.), de jelentős része a PL húsz klubjához kerül, illetve még a kiesők is „jól járnak”, a „parachute” juttatások révén.

A fentebb említett igazságos elosztás persze relatív, Angliában mégis sikerült ennek egy nagyjából valóban igazságos rendszert kitalálni, ahol a végén az aktuális bajnok csak 1.5-szer kap több pénzt, mint a 20. helyezett klub. A spanyol La Ligában a Real Madrid és a Barcelona minimum 12-szer több pénzt húz be, mint az utolsó helyezett. (Németország ez az arány 2, Franciaországban 3.5, Olaszország 10 a guardian információi alapján.)

Két részre kell osztani a TV-s pénzeket, hazai közvetítési jogok és külföldi közvetítési jogok. A külföldi jogokból származó bevétel elosztása nagyon egyszerű, a legfrissebb, 2011-12-es szezonra elkülönített kb. 365 millió fontot teljesen egységesen kapták meg a PL klubok, vagyis kicsivel több, mint 18.5 millió fontot kapott a PL húsz klubja.

A hazai jogokból származó bevétel három részre oszlik, az 50%-a csakúgy, mint a külföldi jogoknál, egységesen húsz részre osztva jelenik meg a kluboknál, ez kicsivel több, mint 13.5 millió fontot jelent klubonként.

Itt jön képbe két változó tényező (mindkettő a hazai jogok 25-25%-át jelenti), az egyik hogy hányadik helyen végez a klub a bajnokságban, az utolsó helyért is jár 0.75 millió font, és így tovább felfelé minden egyes jobb helyezéssel ugyanennyit nő a bevétel (merit payments, de nevezhetjük prize moneynak is). A bajnok 20*0.75 m fontot kasszírozott, azaz kb. 15 m fontot. A másik faktor, hogy milyen arányban szerepelnek a csapatok a TV-ben –élőben, felvételről- (facility fees), minden alkalommal 485 ezer fontot kap egy csapat, mikor élőben közvetítik a meccsüket. Nyilván minél jobban szerepel egy csapat, annál több meccsét közvetítik élőben, a két manchesteri csapat vitte a prímet az elmúlt szezonban, de minimum tíz élő meccse mindegyik csapatnak jut a szezon során.

A táblázatban fenti adatok mind megtalálhatóak:

A bajnok Man City több mint 60 millió fontot gyűjtött be, ahogy a MU is, de még a három kieső is fejenként ~ 40 millió fontot kap.

Hogy miért is fontos ez? Mert a PL klubok bevételeinek meghatározó része származik a TV-s bevételekből. A legnagyobb bevételeket termelő MU, Arsenal, Chelsea triónál is a teljes bevétel 20-25%-át jelenti a PL jogdíjakból befolyó pénz, míg a kevesebb bevételt termelő Man City és Tottenhamnél 2011-ben már 32-35% volt az arány. Az „igazságosabb” elosztás viszont nem a top kluboknál mutatja igazi hatását, hanem lentebb. A 2011-es adatok alapján elmondható, hogy az olyan klubok, mint az Aston Villa, Newcastle, Sunderland bevételeinek 50-60 %-át jelentik a TV-s pénzek, míg a Bolton, Blackburn, WBA, Wolvesnál már inkább 65-75 %. Szintén 2011-es adatok szerint a Wigannek kifizetett 41 millió font a teljes bevételük több mint 85%-át adta ki. (Vagyis meccsbevételek és kereskedelmi bevételek az összbevétel 15%-át adta csak ki.)

Kevésbé igazságos persze ez a top klubok szempontjából, akik népszerűségükkel, sztárjaikkal nagymértékben elősegítik, hogy ilyen sok pénzért lehessen eladni a PL-t, mint terméket. Mondhatnánk, hogy az átlag futballszurkoló nem a Wigan és a Blackburn miatt ül le akár Magyarországon, akár Hongkongban vagy az Egyesült Államokban, hanem többnyire a MU, Liverpool, Arsenal miatt. Főként ez az érv dominál a spanyol bajnokságban, ahol a két óriás, a Real és a Barca elviszi a TV-s pénzek jelentős részét, míg a többi 18 csapat osztozik a maradékon. De hogy jelen körülmények között életben maradjon az összes angol PL klub (főleg ahol nincs olyan tulajdonos, aki gond nélkül beteszi a pénzét, amikor kell), ahhoz elengedhetetlen a jelenlegi elosztási szisztéma.

Jó hír, legalábbis az angol klubok szűk elitjének, tehát a PL kluboknak, hogy óriási növekedés várható a közvetítési jogokból befolyó pénzek körül, hiszen 2013-2016 közötti hazai közv. jogokat már sikerült is eladni, ami kb. 70%-os (!) emelkedést jelent az előző (2010-13) időszakhoz képest. Ha ilyen arányban nőnek a külföldi jogokért beszedett díjak is, akkor 10-20-30 millió fonttal is emelkedhetnek akár a klubok bevételei évente 2013-tól.